...Eric Daniue elgondolkodva meredt maga elé. Az imént elhangzottak alapjaiban változtatták meg az álláspontját.
Azt az álláspontot, amely számára amúgy is nagyon régóta értelmét vesztette.
Hiszen kénytelen-kelletlen de már évekkel ezelőtt be kellett látnia, hogy az oly hatékonyan működő Illuminátusnak igenis szüksége van egy ellenpólusként funkcionáló Szövetségre.
'Gyanítom, ugyanerre a következtetésre juthatott Martinez is.' − sejtette meg végre az igazságot. − 'Amihez pedig elengedhetetlen, hogy ne legyenek behozhatatlan előnyök egyik fél kezében sem.'
Lassan megfordult... és kisétált az immáron üres helyiségből ...
Majd az épületből is ...
Felnézett a csillagos égboltra... oda, ahol a New Observert sejtette...
Egy darabig elmélázott... majd elővette a személyi egységét:
− Uraim! − kezdett bele köszönés nélkül. − Az akció teljes sikerrel zárult.
...
...
'Ez őrület!' − rázta meg a fejét.
És végre „visszatért” a valóságba.
− Bármi történjék, ne mozdulj! − parancsolt a még mindig hátráló lányra...
És óvatosan kimért mozdulatokkal közé és a jó kétszázötven kilós fekete medve közé állt.
Teljesen mozdulatlanul.
Ami egy bizonytalan érzés erejéig úgy tűnt neki mintha lenyűgözné Sue-t.
És ebből erőt merítve egy számára örökkévalóságnak tűnő két-három percig farkasszemet nézett a baribállal...
Aztán az állat úgy tűnt megunta a dolgot.
Komótosan visszaereszkedett négy lábra... és eloldalgott.
Rob pár pillanatig még várt... majd lassan hátrafordult Sue felé...
És a mereven rászegeződő szempár körüli halott sápadt arc egyértelműen arról árulkodott, hogy ha nem tesz gyorsan valamit a lány el fog ájulni.
Óvatosan letérdelt mellé és gyengéden magához húzta a még mindig mozdulatlanul a földön ülő Sue-t.
Miközben egy pillanatra sem veszítette el a szemkontaktust.
A zöld szemek valósággal hipnotizálták.
...