About this ebook
Lenyűgöző és monumentális az a tudás, s az a hozzáállás, amelyben a szerző úgy ír történelmi családregényt, hogy gyakorlatilag a XIV. századtól napjainkig követi saját felmenőinek sorsát, miközben a zsidóság asszimilációjáról, s népének a jövőtől való féltéséről is számot ad.
„A történet, amelyet alább papírra vetettem ismeretlen anyai felmenőimről, nélkülöz minden írásos dokumentumot mindaddig, míg Magyarországon bejegyzett adatok nem jelzik megjelenésüket. A valaha élteket én találtam ki, az én lelkemben, az én leleményemben keltek életre, létük az én fantáziám szüleménye. Elképzeltem mindennapjaikat Spanyolföldön, menekülésüket, életük alakulását különböző helyzetekben. Amíg egyik ősünk eljutott Firenzéig, itt kötött házasságot, itt születtek gyermekei azokban a sorsfordító időkben, amelyek egyébként a zsidók számára mindenkor fordítottak a sorsukon. Az eredeti lakhelyet gyorsan hagyhatták el a spanyol inkvizíció idején az Angeluszok.” –írja az írónő. Hatalmas, nagy ívű regény ez, amely a zsidóság mindennapos küzdelmét, útját mutatja be egészen a középkor elejétől napjainkig, miközben mindvégig szem előtt tartja Elohim parancsolatát is: „És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Generációk sora és sorsa fonódik egybe, megelevenednek az egykori gazdag városok és hatalmas uralkodók is, de, ami mégis valódi olvasmánnyá teszi ezt a munkát, az az állandó kétségek és kérdések sora: „Miért éppen mi? Miért éppen az én családom? S mi történik akkor, ha nem is az olyan távoli jövőben minden megismétlődik? Mert túl kell élni mindent, s ezért kell emlékezni, s tanulni, a világot úgy megismerni, hogy a komplex egészhez nélkülözhetetlen legyen a zsidóság. „Az Ígéret Földje-i” – így szól a cím. Lehet-e beszédesebb ennél a két szónál bármi is, ha a szenvedésről, a kulturális értékmentésről, s egyáltalán az emberről van szó?! Mocsár Gáborné Fehérvári Judit Debrecen, 2014. január 24.
